A Szivárvány harcos útja! Az idő most jött el!

A napokban sokminden elgondolkodtatott és megdobogtatta a szívemet. Itt az idő, a szivárvány harcos ideje, aki előjön régi élete rejtekéből, kinyitja a szemét, a szívét, megbírkózik a saját élete küzdelmeivel, feloldja korlátait, hogy a szivárvány és a szeretet erejével változást hozzon a rohanó világ fájdalmai közepette, hogy az emberek észrevegyék csukott szemmel és fájó szívvel élik mindennapjaikat!

ébreszd fel

A hívás nektek szól!

Rengeteg technika elérhető manapság itthon és külföldön. Sok beavatáson vehetünk részt, sokat tanulhatunk. De vajon honnan tudjuk, hogy éppen mikor mire van a legnagyobb szükségünk? Mi kell nekünk pontosan? Erre a kérdésre talán csak az intuíciónk tud választ adni, a megérzésünk. S miután részt vettünk egy programon, megtapasztaltunk, megtanultunk valamit, azután érezzük vagy látjuk a hatását, néha már azonnal, de néha csak hónapok vagy évek után.

Az én perui utazásom a hazatértem után hónapokkal mutatott nekem változást. Változást, ami addig is ott volt, de nem vettem észre. Ennek már több, mint 3 éve, de mind a mai napig érzem, hogy ki lettem ott.

Nepál…

2013 a természeti katasztrófák éve volt a hírek szerint, Földrengések Magyarországon, a nagy földrengések száma megkétszereződött 2014-ben, repedések az amerikai kontinensen – valami készül a föld alatt, cunami Tokióban 2011ben, alvó vulkánok kitörése, tájfun a Fülöp-szigeteken, ciklonok, forgószelek, természeti katasztrófák szerte a világban… és most Nepál.

Vajon véletlen, hogy ennyi természeti katasztrófa történt az elmúlt 5 évben? Vagy talán mi rontunk el valamit? De mindenek felett, tehetünk e ezért bármit is? Tehetünk e a földért, magunkért vagy a gyerekeinkért valamit?

Peruban ezt még nem értettem, ott a tanítóm azt mutatta nekünk, legyünk mindig nagyon tisztelettudóak a természettel, kérjük meg a hegy engedéjét, ha fel akarunk rá menni, komposztáljunk, gyűjtsünk szelektíven hulladékot, ne használjunk annyi műanyagot, csináljunk szertartásokat a tűzzel, a vízzel, az anyafölddel, hogy adjunk nekik és kérjük segítségüket. Fontosnak tartották ezeket az aprónak tűnő dogokat, mert abban hisznek, hogy a természet, az anyaföld él és nekünk vigyázni kell rá, hogy életben tartsuk.

De az anyföld nemcsak otthont ad nekünk (amit nekünk jobb lenne nem tönkretenni), de egy olyan otthont ad, ahol megvan a lehetőségünk arra, hogy fejlődjünk, mint emberi lények. Az evolúció nemcsak biológiailag történik, hanem spirituálisan is. Azért vagyunk ezen a földön, hogy ebben az iskolában tanuljunk és fejlődjünk. Ám ha egy iskolában a diákok helytelenül, az iskolát és a többi diákokat veszélyeztető módon viselkednek, előbb utóbb el kell hagyniuk az iskolát, vagy az iskola hagyja el őket.

Ha mi emberek nem haladunk előre a számunkra kikövezett úton, hanem hamis ábrándokat követve, elcsábulunk és az almafa után kajtatunk, nem maradunk lecke nélkül. Ha kinyitjuk a szemünket a világra, kicsit mélyebbre nézünk a híradó hátborzongató hírei mögött, akkor megláthatjuk, hogy a legnagyobb hiány a földön a szeretetből van. És ezt nem úgy értem, hogy ne lennénk szerető lények, ne szeretnénk a családunkat, a barátainkat, a párunkat, gyerekeinket, szüleinket. Sokkal inkább, hogy hogyan szeretjük őket? Hogyan szeretjük egyéb embertársainkat, hogyan szeretjük a természetet, az állatokat és legfőképen hogyan szeretjük magunkat.

Amikor először mondta nekem valaki sok évvel ezelőtt, hogy jobban kellene szeretnem magam, nem értettem miről beszél. De hát én szeretem önmagam, gondoltam és szeretek másokat is, nem utálom az embereket. Aztán ahogy haladtak az évek egyre jobban éreztem magamban olyan érzéseket, melyeket régebben nem. Említhetünk itt olyan dolgokat, amikről általában hallani: szelektív hulladék gyűjtés, sziszegős szappan kiiktatása, távol maradás a hús evéstől, nem kérni műanyag szatyrot a boltokban, nem szemetelni, eco és bio dolgokat vásárolni stb., amik hirtelen fontosabbak lettek a mindennapi életben. De ez ennél sokkal több: felkelni korán, hogy a napfelkelte erejét magunkba szívhassuk, tűz szertartásokat rendezni, hogy a szenvedés megszüntetését kérjük a földön, elfogadni a szüleinket olyannak amilyenek és elengedni a fájdalmat amiatt, amit nem tudtak megadni, egyre jobban elfogadni az embereket és nem mindenáron megváltoztatni őket.

Ezt adta nekem a Munay-ki, ez jelenti azt, hogy Földőrzőnek lenni, minden élet pásztorává vállni, ez jelenti azt, hogy felismerjük igazi mivoltunkat, a szivárvány harcos énünket, aki a szeretet harcosa, a békés harcos, aki megváltoztatja a világot azzal, hogy van, LÉTEZIK, olyan, amilyen!

Szükség van rád is! Nincs feladat, nincs évekig tartó gyakorlás, az energia van és te!

Július 9-12, csüt-vas, Márokföld!

Kedvezményes jelentkezés Május 17ig!